Kérem a szőke herceget fehér lovon..az se baj, ha nem szőke, hanem mondjuk barna, vagy nem lova van, hanem kocsija..De felőlem jöhet gyalog is, csak szeressen.! < 3 ~
Ha szeretsz valamit, sosem engedheted el, még egy pillanatra sem, különben örökre elveszik.
Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.
Legyél más, vállald fel magad, ne törődj azzal, hogy ki mit szól. Te csak válj azzá, akivé válnod kell. Ha érzed a késztetést, csináld. Igen, lehet, hogy egyedül fogsz maradni. Lehet, hogy kiközösítenek. De az igazi kincsre magadnak kell rátalálnod. Neked kell érezned, hogy benned van, és hinned abban, hogy van elég erőd ahhoz, hogy ki is hozd magadból.
Ne tedd mástól függővé a boldogságod, felesleges. Legyél kerek, egész, olyan, akinek egyetlen célja van, méghozzá az, hogy boldog legyen. Saját erőből, másoktól függetlenül. Legyél az, aki nem mástól várja el, hogy behozza az életébe a teljességet, hanem magának teremti meg azt, így tökéletesen tisztában van azzal, hogy az mennyit ér. Nem eszközként használja az embereket a maga boldogságához, hanem fényt hoz az életükbe, így vissza is kapja a fényt. Beenged, de csak azt hagyja bent, aki nem töri össze az életét. Azt, aki szebbé teszi, teljesebbé, új színeket mutat neki.
Csak a boldogsághoz ragaszkodhatsz, de valamihez, ami már rég nem működik... semmi értelme. Érd el egyszer, legyél boldog, és onnantól bizony nem adod alább. Nem kockáztatsz, ragaszkodsz hozzá. Tudod, hogy mással nem éred be, mosolyokat akarsz és örömöt - nem fájdalmat, vagy összetört álmokat.
Az érzelmek a legveszélyesebb dolgok közé tartoznak, ha valamit, ezt biztosan megtanultam életem során. Ha mérges vagy, és úgy mondasz dolgokat, akkor később elintézheted annyival, hogy nem gondoltad komolyan, a többiek azonban megjegyzik a szavaid.
Nincs annál pusztítóbb erő, mint a szürkeség és a beletörődés.
Ami az emberek között történik, sohasem véletlen. Az sem véletlen, ami a te életedben történik, ahogyan az sem, hogy milyen kapcsolataid voltak, és ezek hogyan alakultak. Mindenkiben rejlik egy erő, benned is. Ez az erő felel mindazért, ami veled történik, és minden olyan eseményért, ami meghatározza az életedet.
Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert.
A hasonló vágyakkal rendelkező emberek vonzzák egymást. Néha azért, hogy közösen éljék át ezeket az élményeket, néha azonban csak azért, hogy egymásra találjanak.
Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.
Kettőnek még a veszedelem is könnyebb,de egyedül, egyedül néha még az öröm is milyen nehéz.
Amíg élünk, mindegyikünkben van valami egyedi. Annyi az egész, hogy van, akiben rögtön feltűnik, és van, akiben nehezebb meglátni.
A lényeg a győzni akarás! A való életben sem nyerhetünk mindig. Van, hogy nyerünk, és olyan is van, hogy veszítünk.
Ha nem érted, hogy a dolgok miért vannak úgy az életedben, ahogy vannak, ne sürgesd az okok megtalálást. Rendben van, ha nem tudsz minden választ. Bízni abban, hogy minden valami okból történik, olykor sokkal hatékonyabb, mint megtudni az okot.
Egyszer bizonyára már mindannyian feltettük magunknak a kérdést: mit változtatnánk az életünkön, ha véletlen szerencse folytán visszamehetnénk a múltba? Milyen tévedéseket próbálnánk helyrehozni? Milyen fájdalmat, lelkiismeret-furdalást, megbánást törölnénk el szívesen? Lenne-e merszünk új értelmet adni a létünknek? Mivé válnánk? Merre tartanánk? És kivel?
Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.
Ne légy szomorú, holnap visszatér,
Aki ma elment, mint a téli fény,
Álmod ugyan majd egyszer véget ér,
Új nap mosolyog vágyak kék egén!
A kudarc szükségszerű. Elkerülhetetlen. De nem szabad, hogy a kudarcé legyen az utolsó szó. Ragaszkodnod kell ahhoz, amit akarsz. Nem fogadhatod el a nemet válaszként, történjen bármi is. Soha ne hátrálj meg. Soha ne add fel. Állj ki érte és várd, hogy mi lesz!
Bárhová mész és bármire lesz szükséged, tudod, Én ott leszek neked mindig Ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod ... én ott leszek!
Nemcsak tetteink, de mulasztásaink is örökre velünk maradnak.
Tudod mit kislány?:) mutasd meg neki, hogy miután itt hagyott, nem leszel depis, hanem egy olyan 10/10-es csaj leszel, külsőleg belsőleg..hogy a végén ő sírjon utánad, ne te utána;) jöjjön csak rá, kit veszített.
Néha az ember csak akkor tudja meg, mit keres, amikor nekiütközik, és hanyatt vágódik tőle a földön. Különben is, mi értelme az életnek, ha mindig ugyanazon az úton járunk?
Nem szabad elszalasztanod valaki fontosat a félelmeid meg az ócska kis büszkeséged miatt.
Az élet döntések sorozata. Van, amikor sokat gondolkozunk, kattogunk. Pedig semmi mást nem kellene tenni, csak élni. Cselekedni. Szeretni. Választani. Élvezni. Jóvátenni. Boldognak lenni. Élni.
Ha bánat ér: fuss hozzám,
Ha öröm ér: fuss hozzám,
Ha barát kell: fuss hozzám,
Ha megértő szív kell: fuss hozzám.
Én mindig itt leszek,
Ölelő karjaimban mindig békét találsz.
A szívem a tied: örömben, bánatban egyaránt.
Ne feledd: Én itt leszek s várok rád csak fuss hozzám.
Ha nem érted, hogy a dolgok miért vannak úgy az életedben, ahogy vannak, ne sürgesd az okok megtalálást. Rendben van, ha nem tudsz minden választ. Bízni abban, hogy minden valami okból történik, olykor sokkal hatékonyabb, mint megtudni az okot.
Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hűvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.
